Berill (Akvamarin)

Akvamarin Be₃Al₂Fe²⁺Si₆O₁₈ : berillium-alumínium-szilikát ásvány, a Berill zöldeskék színárnyalatú változata. A középkorban uralkodói koronákat ékesítő kőként is használt drágakövek egyike, mind a mai napig kedvelt ékszeralapanyag.

Közismert neve a tengervíz jelentésű latin aqua marina kifejezésből származik. Nagy valószínűséggel az ásvány színének hatására kapta ezt a nevet. Egyes források a "kék berill" elnevezést használják rá.

Kémiai összetétele és szerkezete ugyanaz, mint a Berill ásványnak, bizonyos százaléknyi vas(II)- és/vagy vas(III)-ion jelenlétével kiegészülve. A Berill kékes színét tehát ez a ferro-ion vasszennyeződés biztosítja.

Az Akvamarin rendszerint átlátszó ásvány, a színe ideális esetben egynemű. (Ez utóbbi azonban nem olyan gyakori, mint ahogy az ásványékszer készítők szeretnék.) A lelőhelytől függően a kék berill zónás színárnyalatokat tükröz vissza, sőt, esetenként megjelenhetnek bennük olyan kis méretű, vékony, üreges csatornák, amik ezüstös-fehér fényhatásokat keltenek belsejükben.

Az Akvamarin keménysége a Mohs-skála alapján 7,5-8 közötti, jól csiszolható ásvány, de erős nyomásra és nagyobb (700-800 C°) hőhatásra törékeny lesz. Ideális esetben a kristályai jellegzetes hatszöges termetűek, megnyúlt, hosszúkás alakkal és zárványok nélkül.