Jáspis

Jáspis SiO₂ : a kvarc ásvány kalcedon változatának finomszemcsés, kripto- vagy mikrokristályos típusa, igen változatos színárnyalatokkal és mintázattal. Az egész világon megtalálható, gyakori ásványfajta. A jáspis tehát alapvetően mikroszkopikus méretű Kvarc kristályokból áll, amik különböző szennyezőelemekkel (legtöbbször vas-oxiddal) keverednek össze. A Jáspis nem egy hivatalos ásvány név: az esetek többségében változatos mintázatú kövek kereskedelmi elnevezéseként használják.

Keletkezése sokféle geológiai környezetben előfordulhat, de a leggyakrabban a vulkáni hamu lerakódásaiban alakult ki, vulkáni területek üledékes kőzeteiben bukkanhatunk rá. A hamuréteg a későbbi vulkáni tevékenység következtében felmelegedett, s ha elegendő hő és nedvesség járta át a talajt, akkor részben folyékony, agyagszerű anyaggá vált. Ebben a környezetben indult meg a mikrokristályok képződése és összenövése. A Jáspis alapjául szolgáló szilícium-dioxid az ásvány növekedése során repedezhet, az így keletkező résekbe pedig zárványok (pl. achát, opál vagy mangán-dendrit) is megtelepedhetnek. Összességében ezek határozzák meg a Jáspis ásvány mintázatát és színét.

A kémiai egyezésnek köszönhetően a Jáspis keménysége majdnem megegyezik a kvarcéval: a Mohs-skála alapján 6,5-7 közötti, tehát viszonylag kemény ásványfajta, ellenáll a karcolódásnak és a kopásnak. Nyers állapotban rendszerint matt felületű, átlátszatlan kőzet. Csiszolás után viszont a matt külső nagyon ragyogó fényűvé alakulhat. Fizikai tulajdonságai alapján strapabíró ásvány, széles szín- és mintaválasztéka miatt kedvelt dísztárgy- és ékszeralapanyag.

Történelmileg a Jáspis szónak egy meghatározott kőre vonatkozó használatával először az Ószövetség héber nyelvű szövegeiben találkozhatunk Yashfa formában. Innen később a görög nyelv közvetítésével iaspis alakban jelent meg az európai területen, foltos vagy pettyes kő jelentéssel. Ez később az ófranciába már a jaspre szóval került be. Bármelyik nyelven is beszéltek róla, mindig egy átlátszatlan, általában sárgás-barnás-vöröses követ értettek alatta. Ez a nagyjából egyértelmű meghatározás aztán teljesen szertefoszlott a modern kereskedelem fejlődésével és napjainkban a kőfaragók és ásványos kézművesek már tetszés szerint használják a jáspis szót különböző földrajzi vagy egyéb kreatív jelzőkkel egy-egy kőzetdarabra. A marketingnek betudható tehát, hogy manapság szinte megszámlálhatatlan jáspis fajtával találkozhatunk. A legnépszerűbbek valószínűleg a képjáspis, vörös jáspis, dalmata jáspis, mookait jáspis, óceánjáspis, breccsás jáspis elnevezések.